1. rész

     Egy szép tavaszi napon születtem de, mielőtt elmesélném a történetem a szüleim meg ismerkedését mesélem el nektek.

     A mamámat Shiori Masamoto-nak hívják. A papámat Hayato Hatsune-nak hívják.Gyerekkoruk óta ismerték egymást és egy kicsit később kialakult köztük a szerelem. Az iskolában is mindig együtt voltak kivéve mikor kaptak egy új lány osztály társat és beleszeretett a papámba de, papa megmondta neki , hogy nem akar tőle semmit mert, a mamát szereti de, nem fogta fel és azt, mondta a mamának , hogy a papa megcsalta vele. Hát a mama reakciója kicsit durva volt, mert megverte a lányt. Ezután egy hétig nem beszéltek egymással de, nem bírták tovább egymás nélkül és gyorsan kibékültek.
     Miután befejezték a sulit elhatározták össze házasodnak de, váratlanul a papa bevonult a hadseregbe és így várniuk kellett. Szerencsére épségben vissza tért és megtarthatták az esküvőt de, a mamának szembe kellett néznie azzal a ténnyel , hogy lehet nem látja többé a szerelmét.
     Egy évvel később megszülettem én. Kellemes tavaszi idő volt, a mama nem hívott orvost, se szülész nőt
hanem a papa segített neki. Ketten voltak csak és komplikációk nélkül megszülettem.

Mivel nagyon sírtam a mama elénekelte az egyik kedvenc gyerek kori dalt amit tanult. Attól a daltól mindig megnyugodtam és elaludtam.
   Mikor óvodás lettem a papát egyre többször hívták a katonaságba de, szerencsére mindig haza jött.
De minden jónak egyszer véget kell érnie.Az 5. szülinapomon egy kisebb vihar volt, a papát vártuk , hogy mikor jön de, helyette egy hívást kapott a mama. Oda szaladt felvette de, amit mondtak neki azt, nehezen viselte, térdre rogyott és sírni kezdett. Az volt, a legrosszabb szülinapom mivel a mamát a katonaságról hívták, hogy a papa meghalt egy sortűzben. 

Az volt, életem legrosszabb szülinapja 5 évesen szembe kellett néznem azzal a ténnyel , hogy a papa soha többé nem jön haza.

     A temetés után a mama sokat sírt gyakran arra keltem fel , hogy álmában is sír, nagyon megviselte a papa halála. Engem is megviselt de, a papa mindig azt, mondta nekem , hogy ha szomorú vagyok énekeljem el a kedvenc dalom én megpróbáltam de, mindig elkezdtem sírni. Egy idő után nem is énekeltem többé semmit, csak az emléke és a kedvenc dalunk maradt nekem.

     Egy évvel később a mama látta , hogy nem szólok az óvodában senkihez meg nem barátkozok. Ezért úgy döntött be írat egy tánc iskolába.Először nem ment valami jól mert mindig elestem és botladoztam de, lassacskán belejöttem. Eljött a vizsga , hogy maradhatok-e vagy nem.

Két táncos társammal táncoltam egy új lánnyal Gumi Shimeji és egy pár évvel idősebb fiú Len Kagamine aki megbukott az előző vizsgán. A tánc tanárral Majuko Sakine-val táncoltunk. A mama is ott volt, és felvette videóra de, valahol legbelül olyan érzésem volt, hogy a papa ott áll a mama mellett.

A vizsgám sikerült és maradhattam a tánc suliban de, kezdtem megszeretni és barátokat is szereztem.

Rajtam kívül még volt, 3 kislány: Majuko lánya Meiko Sakine , Luka Octo és Gumi Shimeji. El is nevezett minket a tanár NyanNyan csapatnak mert, mi voltunk a legaranyosabbak még csapat ruhánk is volt.

Versenyekre jártunk de, persze egyszer se nyertünk de, ez minket nem zavart mert, élveztünk, hogy együtt lehetünk.Egy évig voltunk barátok mert, Majuko bezárta a tánc iskolát és elköltözött a lányával és már nem találkoztam Gumival és Lukával.

     Pár hónap múlva a nagyival mentem haza az oviból amikor ráléptem egy szórólapra ami a cipőmre ragadt de, hiába ráztam a lábam nem akart lejönni. A nagyi látta , hogy mit csinálok szóval segített mert, látta , hogy már a sírás kerülget. Leszedte a talpamról és ide adta nekem és mikor megláttam nem hittem a szememnek.