1. rész

     Egy szép tavaszi napon születtem de, mielőtt elmesélném a történetem a szüleim meg ismerkedését mesélem el nektek.

     A mamámat Shiori Masamoto-nak hívják. A papámat Hayato Hatsune-nak hívják.Gyerekkoruk óta ismerték egymást és egy kicsit később kialakult köztük a szerelem. Az iskolában is mindig együtt voltak kivéve mikor kaptak egy új lány osztály társat és beleszeretett a papámba de, papa megmondta neki , hogy nem akar tőle semmit mert, a mamát szereti de, nem fogta fel és azt, mondta a mamának , hogy a papa megcsalta vele. Hát a mama reakciója kicsit durva volt, mert megverte a lányt. Ezután egy hétig nem beszéltek egymással de, nem bírták tovább egymás nélkül és gyorsan kibékültek.
     Miután befejezték a sulit elhatározták össze házasodnak de, váratlanul a papa bevonult a hadseregbe és így várniuk kellett. Szerencsére épségben vissza tért és megtarthatták az esküvőt de, a mamának szembe kellett néznie azzal a ténnyel , hogy lehet nem látja többé a szerelmét.
     Egy évvel később megszülettem én. Kellemes tavaszi idő volt, a mama nem hívott orvost, se szülész nőt
hanem a papa segített neki. Ketten voltak csak és komplikációk nélkül megszülettem.

Mivel nagyon sírtam a mama elénekelte az egyik kedvenc gyerek kori dalt amit tanult. Attól a daltól mindig megnyugodtam és elaludtam.
   Mikor óvodás lettem a papát egyre többször hívták a katonaságba de, szerencsére mindig haza jött.
De minden jónak egyszer véget kell érnie.Az 5. szülinapomon egy kisebb vihar volt, a papát vártuk , hogy mikor jön de, helyette egy hívást kapott a mama. Oda szaladt felvette de, amit mondtak neki azt, nehezen viselte, térdre rogyott és sírni kezdett. Az volt, a legrosszabb szülinapom mivel a mamát a katonaságról hívták, hogy a papa meghalt egy sortűzben. 

Az volt, életem legrosszabb szülinapja 5 évesen szembe kellett néznem azzal a ténnyel , hogy a papa soha többé nem jön haza.

     A temetés után a mama sokat sírt gyakran arra keltem fel , hogy álmában is sír, nagyon megviselte a papa halála. Engem is megviselt de, a papa mindig azt, mondta nekem , hogy ha szomorú vagyok énekeljem el a kedvenc dalom én megpróbáltam de, mindig elkezdtem sírni. Egy idő után nem is énekeltem többé semmit, csak az emléke és a kedvenc dalunk maradt nekem.

     Egy évvel később a mama látta , hogy nem szólok az óvodában senkihez meg nem barátkozok. Ezért úgy döntött be írat egy tánc iskolába.Először nem ment valami jól mert mindig elestem és botladoztam de, lassacskán belejöttem. Eljött a vizsga , hogy maradhatok-e vagy nem.

Két táncos társammal táncoltam egy új lánnyal Gumi Shimeji és egy pár évvel idősebb fiú Len Kagamine aki megbukott az előző vizsgán. A tánc tanárral Majuko Sakine-val táncoltunk. A mama is ott volt, és felvette videóra de, valahol legbelül olyan érzésem volt, hogy a papa ott áll a mama mellett.

A vizsgám sikerült és maradhattam a tánc suliban de, kezdtem megszeretni és barátokat is szereztem.

Rajtam kívül még volt, 3 kislány: Majuko lánya Meiko Sakine , Luka Octo és Gumi Shimeji. El is nevezett minket a tanár NyanNyan csapatnak mert, mi voltunk a legaranyosabbak még csapat ruhánk is volt.

Versenyekre jártunk de, persze egyszer se nyertünk de, ez minket nem zavart mert, élveztünk, hogy együtt lehetünk.Egy évig voltunk barátok mert, Majuko bezárta a tánc iskolát és elköltözött a lányával és már nem találkoztam Gumival és Lukával.

     Pár hónap múlva a nagyival mentem haza az oviból amikor ráléptem egy szórólapra ami a cipőmre ragadt de, hiába ráztam a lábam nem akart lejönni. A nagyi látta , hogy mit csinálok szóval segített mert, látta , hogy már a sírás kerülget. Leszedte a talpamról és ide adta nekem és mikor megláttam nem hittem a szememnek. 

Prológus

Zene...
Vajon kinek mit jelent ez a szó?
Engem a papám tanított meg a zene szeretetére. Ő mindig azt, mondta ha szomorú vagyok csak énekeljek el egy dalt és jobb kedvem lesz,  egy darabig működöt de, minden megváltozott mikor a papám meghalt.
A mama tudta hogy, ha egy katonához megy hozzá egyszer szembe kell néznie azzal hogy, talán soha többé nem láthatja de, nem törődött ezzel mert, szerelmes volt, és mikor én is megszülettem nem is gondolt erre többé. A halála után nem énekeltem többé egy dalt se.
Egy évvel később a mama beíratott egy tánc iskolába az elején nem akartam járni de, később  rájöttem és a tanárom is hogy, tehetséges vagyok.Ez egy új kezdett volt, számomra mert barátokra leltem.
Az általános iskolában az ének tanárom felfigyelt rám bár kicsit nehéz volt, még énekelnem de, belejöttem és az egyik barátommal énekeltem utána de, egy idő után elköltözött.
Mikor elkezdtem a gimit ismét egyedül maradtam.Minden barátom másik városba ment suliba.
Pár év múlva ismét találkoztam az összes barátommal és utána soha többé nem maradtam egyedül bár, még mindig volt, egy tátongó lyuk a szívemben...

            Ha szeretitek a zenét vagy szeretek táncolni hallgassátok az én történetem.