Fontos!!!

Hali mindenki!!(mondjuk nem vagytok még sokan de remélem azért a nagy anime fanok olvasák)
Ha szeretitek Miku Hatsunet és a hozzá tartozó programot a MikuMikuDancet (röviden MMD)
akkor nézd meg a videóim közt hogy, mit tudok, olyan tánc nincs benne amit én saját magam vérrel verejtékkel csináltam de lesz csak még nem raktam fel és amúgy se fogok nagyon itt a videókhoz feltenni olyan sok mindent csak ami szerintem jól sikerült.A lényeg, hogy nézétek meg a Youtube csatornám és ha tetszett akkor iratkozz fel. :))

3. rész

     Mióta Gumi-ék a szomszédba költöztek szinte mindennap együtt voltunk hiába a szomszédba laktak minden héten megengedték, hogy egymásnál aludjunk.Elmentünk a játszótérre óvoda után anyáékkal addig ők leültek az egyik padra és beszélgettek, általában mindig olyan témáról beszélgettek amin  röhögni lehetett de sose hangosan beszélgettek hanem úgy , hogy mi ne halljuk meg.

 De sose figyeltem mert, a csúszda lefoglalt és az hogy, Gumi homokvárat épít én meg belecsúsztam és leromboltam (most belegondolva sok értelme nem volt).Mikor anyuék kibeszélték magukat elindultunk haza felé, elköszöntünk egymástól, megvacsoráztam a mamával és megengedte, hogy vele aludjak.Nem tudom, hogy mi miatt de a papával álmodtam egy zöld mezőn voltunk és ő mosolyogva a kezét nyújtotta.Tudom, hogy ennek örülnöm kellett volna, de mivel nekem még mindig fájt, hogy elveszítettem őt sírva keltem fel és a mama is alig tudott megvigasztalni, de mondjuk egy kicsit jobb  kedvem lett mikor reggel elmentünk a boltba és ami kellett azt anya megvette.Elvitt az óvodába és ez így ment még 5 hónapig mindig a papával álmodtam aztán jött az óvodai ballagás és az óvónő megengedte, hogy táncoljunk záróműsorként Gumival.Előadtuk a kedvenc táncunkat Boogie Bam Dance-t annyira tetszett a mamának és Gumi papájának, hogy ők is velünk táncoltak (igaz, hogy Gumi papája Bruno kicsit lemaradt de ő is velünk táncolt).A mama és Clara néni (Gumi anyja) sírtak mert, valami olyasmit mondtak, hogy túl gyorsan növünk.
Aztán haza mentünk és átmentünk Gumiéknál ünnepelni, anya és Clara néni arról beszéltek, hogy többé nem fogunk kimenni a játszótérre, mert már a fiúk meg a divat fog minket érdekelni, erre Bruno bácsi (Gumi apja) kicsit részeg volt, felállt az asztaltól és azt mondta:
-Nah azt már nem az én egyetlen kicsikém nem fog fiúzni!Megtiltom!-ekkor odament Gumihoz és ölelgette és közben mondogatta egyfolytában apa szeme fénye, de Clara néni odament, hogy ki ne ejtse a kezéből
Gumit.Anya látta és eszébe jutott erről apa kicsit szomorú lett miatta, de mikor meglátta, hogy simogatom a

combját, hogy megnyugtassam és szerencsére sikerült.
Este 10 körül már kezdtem elálmosodni Gumival és versenyezni kezdtünk ki ásít nagyobbat, de nem bírtuk sokáig és elaludtunk, anya látta, hogy mi a szőnyegen elaludtunk, de mivel nem akarta zavarni Bruno bácsiékat, mert elkezdtek veszekedni, ezért haza vitt.Mikor felkeltem a szokásos rutinom csináltam: felöltöztem,megfésülködtem,lementem reggelizni és felöltöztem utána Gumival játszottam egész nap és ez így ment egész nyáron minden nap amíg el nem jött az iskola első napja.Nagyon féltem.
     Mikor megláttam az iskolát vissza akartam szállni a kocsiba, de anya nem engedte, később láttam, hogy jön Gumi is és láttam, hogy ő is fél és gondoltam majd én leszek az aki  a bátrabb lesz és elmagyarázza, hogy nem ijesztő a suli, de sajnos nem így lett tudta, hogy félek.Elköszöntünk anyuéktól és bementünk az osztályba, első látásra rendesnek tűntek a többiek és kiderült azok is.A tanárnő arra kért meg mindenkit, hogy mutatkozunk be egyesével, már nem emlékszek minden névre, de akik később a barátaim lettek: Legelőször itt van Kasane Teto aki első látásra aranyosnak tűnik és valamilyen megmagyarázhatatlan ok miatt imádja a kenyeret.Aztán itt vannak az ikrek Kagamine Len és Rin általában mindig azt mondják az ikreket nem lehet megkülönböztetni mert mindenben hasonlóak, de az ő esetükben ez nem igaz.Abban lehet megkülönböztetni őket, hogy az egyik lány a másik fiú és egy nagyon fontos dolog igaz, hogy Len született hamarabb, de szinte retteg a húgától, de lényegében egy átlagos testvér pár akik minden nap összeverekednek.És utolsó Kaito Shion egy csöndes, visszahúzódó, de elég okos fiú akit érdekel a tudomány és később az egyik legjobb barátom lett Gumival és a többiekkel együtt.
      Már eltelt 3 év mióta iskolába járok (milyen gyorsan repül az idő ha az ember iskolás).Az osztályfőnök bejelentette, hogy elmegyünk a parkba a szülőkel holnap és piknikezünk, hogy a szülők jobban megismerjék egymást.Mikor haza értem gyorsan elmotyogtam anyának, hogy piknik lesz holnap és szerencsére nem kellett mennie dolgozni ezért rá ért.Annyira vártam már a holnapot, hogy vacsora után nem tudtam elaludni, de aztán az izgalomban elaludtam.
     Reggel nem is kellet anyának keltenie, mert felkeltem magamtól és én csináltam reggelit magunknak, de a piknikhez a kaját már ő csinálta.Gyalog, kézen fogva elindultunk a parkba.Mikor oda értünk láttam, hogy Gumi nincs ott csak az apukája és kiderült, hogy megfázott a Clara nénivel van otthon.Az osztályfőnök a szülőket leültette a padra és beszélgettek addig a többiekkel fogócskáztunk vagyis az úgy kezdődött, hogy kicsit kötekedtem Kaitoval és ő elkezdett kergetni a többiek meg csak röhögtek és nem segítettek.

 De lassan mindegyikünk elfáradt először Teto kidőlt a fűre, aztán az ikrek és utána én meg Kaito maradtunk ébren, leültünk egymás mellé és kb. 10 perc után rádőltem a vállára és elaludtam.
     Mikor felkeltem már otthon voltam, már készültem elindulni a suliba mikor anya szólt, hogy vasárnap van.Gondoltam át megyek Gumit meglátogatni, de a mamája azt mondta, hogy nem akarja, hogy elkapjam, de ha ma meggyógyul akkor holnap már jön suliba.Haza mentem és egész lefekvésig néztem a TV-t.
     Reggel felkeltem elkészültem a suliba, elköszöntem anyától és elindultam és láttam, hogy a kapunál ott él Gumi, megöleltük egymást és elindultunk a suliba és útközben találkoztunk Kaitoval és így már hárman indultunk a suliba.Becsengetéskor bejött osztályfőnök és elmondta, hogy megbeszélték a szülőkel, hogy az osztály előad egy kis műsort.Ennél a mondatnál az én szemem és Gumié is egyszerre csillant fel és ezt tanárnő is észrevette és már tudtuk, hogy mi táncolhatunk újra.

2. rész

     Mikor megláttam milyen kép van a szórólapon örömömben elkezdtem ugrálni, persze elolvasni nem tudtam ezért megkértem nagyit olvassa fel nekem.

A következő volt, rá írva:

     ,, Felhívás!!

Ha Majuko tánc iskolájába jártál akkor gyere el újra egy utolsó táncra amit mellesleg leadnak a  helyi Tv-nél. Remélem mind eljösztök. Várlak titeket.''

     Már nagyit húztam haza felé, hogy megmutassam anyának a szórólapot. Berontottam a konyhába ahol csinálta a vacsorát.
-Anya! Anya! Nézd mi ragadt a cipőm talpára.-széles mosollyal az arcomon mutattam neki a szórólapot.
-Ha megint rágóba léptél akkor takarítsd le magadnak.-nem is nézett a lapra egyből rávágta mert, általában mindig ha belelépek valamibe mindig megmutatom neki.
-Most nem rágóba léptem.Hanem egy szórólap ragadt a talpamra. -még nagyobb mosollyal az arcomon nyomtam a kezébe a szórólapot.
-Hah! Ma felhívott Majuko és mondta , hogy egy utolsó fellépésre még elkel menned de, ha nem akarsz akkor nem kell menned.
-Még szép, hogy akarok menni legalább megint találkozhatok Lukával és Gumival. - bátran kijelentettem mint, egy felnőtt, hogy én igenis elmegyek az utolsó fellépésre. Anya röhögött egy jót aztán a gyomrom korgása szakította félbe a röhögését.

-Ahogy hallom ideje lesz lassan vacsorázni. - leültünk vacsorázni, utána megfürdetett anya és lefektetett  de, nem nagyon tudtam aludni mert, arra gondoltam, hogy újra találkozok Lukával és Gumival de, aztán lassacskán elaludtam.
     Reggel felkeltem az első dolgom az volt, hogy felvettem a fellépő ruhám és lementem reggelizni. Anya megcsinálta a hajam és elindultunk a fellépésre.Beértünk a stúdióba és annyira boldog voltam, hogy elájultam, mikor magamhoz tértem a többiek ott álltak felettem.
-Jól vagyok! Csak túlságosan is boldog vagyok. - mindenkinek mosoly fakadt az arcára, hogy jól vagyok, aztán megláttam három fontos személyt Meikot, Lukát és Gumit ők is észrevettek és nagy mosollyal az arcunkon elindultunk egymás felé.
Megöleltük egymást aztán beszélgetni kezdtünk de, megszakította a beszélgetésünket Majuko mert, elmondta melyik tánccal kezdünk.
     A NyanNyan csapat volt az első a Levan Polkát adtuk elő Majukoval és egy lánnyal aki a csapat tagja volt, de sose jött elegy próbára se csak mikor ezt, tanultuk.
Másodiknak a Kezdő csoport lépet fel és ők a Love and Joyt adták elő. Sok mindent nem tudok róluk mert, azt hittem eddig, hogy csak két csoport van de, kiderült hogy mégsem.
Harmadiknak a Haladó csoport nevük nincs de, három gimis lányból áll akik énekelnek és táncolnak .Nem tudom mit adtak elő de, nagyon tetszett.
Végül volt, egy közös produkció amin a Kiremakirét adtuk elő.Ez a kedvenc táncom csak Majuko sose engedte meg , hogy elő adjuk.
Nagyon élveztem az utolsó fellépést de, a végét már nem mert, elkellet válnunk egymástól.
     Egy hét telt el a fellépésünk óta de, még kicsit szomorú voltam, hogy eltereljem a gondolataimat kimentem a kertbe játszani és láttam, hogy a szomszéd háznál megáll egy költöztető kocsi. Egy óra múlva elment a költöztető és jött egy másik kocsi amiből Gumi szállt ki és a szülei. Először nem hittem a szememnek de, oda rohantam és megöleltem és ő is engem. Egymásra néztünk és röhögtünk egy jót. Beszélgetünk és elmondta azért költöztek el mert, a mamája meg betegedett és nem bírta a városi levegőt ezért kipróbáljuk milyen a falusi élet ahol nincs városi nyüzsgés és nem szenyezet a levegő legalábbis a papája ezt, mondta neki.
     Már lassan sötétedett és Gumi nem akart elmenni mellőlem pedig a szomszédban lakott, ezért megkérdeztük a szüleinket, hogy ott aludhat-e nálunk Gumi és szerencsére megengedték.Éjfélig fent voltunk és mindenféle hülyeségről beszélgetünk és a táncról de, mi is elfáradunk egyszer és hallottuk, hogy anya jön be gyorsan a fejünkre húztuk a takarót és abban a pillanatban elaludtunk.

1. rész

     Egy szép tavaszi napon születtem de, mielőtt elmesélném a történetem a szüleim meg ismerkedését mesélem el nektek.

     A mamámat Shiori Masamoto-nak hívják. A papámat Hayato Hatsune-nak hívják.Gyerekkoruk óta ismerték egymást és egy kicsit később kialakult köztük a szerelem. Az iskolában is mindig együtt voltak kivéve mikor kaptak egy új lány osztály társat és beleszeretett a papámba de, papa megmondta neki , hogy nem akar tőle semmit mert, a mamát szereti de, nem fogta fel és azt, mondta a mamának , hogy a papa megcsalta vele. Hát a mama reakciója kicsit durva volt, mert megverte a lányt. Ezután egy hétig nem beszéltek egymással de, nem bírták tovább egymás nélkül és gyorsan kibékültek.
     Miután befejezték a sulit elhatározták össze házasodnak de, váratlanul a papa bevonult a hadseregbe és így várniuk kellett. Szerencsére épségben vissza tért és megtarthatták az esküvőt de, a mamának szembe kellett néznie azzal a ténnyel , hogy lehet nem látja többé a szerelmét.
     Egy évvel később megszülettem én. Kellemes tavaszi idő volt, a mama nem hívott orvost, se szülész nőt
hanem a papa segített neki. Ketten voltak csak és komplikációk nélkül megszülettem.

Mivel nagyon sírtam a mama elénekelte az egyik kedvenc gyerek kori dalt amit tanult. Attól a daltól mindig megnyugodtam és elaludtam.
   Mikor óvodás lettem a papát egyre többször hívták a katonaságba de, szerencsére mindig haza jött.
De minden jónak egyszer véget kell érnie.Az 5. szülinapomon egy kisebb vihar volt, a papát vártuk , hogy mikor jön de, helyette egy hívást kapott a mama. Oda szaladt felvette de, amit mondtak neki azt, nehezen viselte, térdre rogyott és sírni kezdett. Az volt, a legrosszabb szülinapom mivel a mamát a katonaságról hívták, hogy a papa meghalt egy sortűzben. 

Az volt, életem legrosszabb szülinapja 5 évesen szembe kellett néznem azzal a ténnyel , hogy a papa soha többé nem jön haza.

     A temetés után a mama sokat sírt gyakran arra keltem fel , hogy álmában is sír, nagyon megviselte a papa halála. Engem is megviselt de, a papa mindig azt, mondta nekem , hogy ha szomorú vagyok énekeljem el a kedvenc dalom én megpróbáltam de, mindig elkezdtem sírni. Egy idő után nem is énekeltem többé semmit, csak az emléke és a kedvenc dalunk maradt nekem.

     Egy évvel később a mama látta , hogy nem szólok az óvodában senkihez meg nem barátkozok. Ezért úgy döntött be írat egy tánc iskolába.Először nem ment valami jól mert mindig elestem és botladoztam de, lassacskán belejöttem. Eljött a vizsga , hogy maradhatok-e vagy nem.

Két táncos társammal táncoltam egy új lánnyal Gumi Shimeji és egy pár évvel idősebb fiú Len Kagamine aki megbukott az előző vizsgán. A tánc tanárral Majuko Sakine-val táncoltunk. A mama is ott volt, és felvette videóra de, valahol legbelül olyan érzésem volt, hogy a papa ott áll a mama mellett.

A vizsgám sikerült és maradhattam a tánc suliban de, kezdtem megszeretni és barátokat is szereztem.

Rajtam kívül még volt, 3 kislány: Majuko lánya Meiko Sakine , Luka Octo és Gumi Shimeji. El is nevezett minket a tanár NyanNyan csapatnak mert, mi voltunk a legaranyosabbak még csapat ruhánk is volt.

Versenyekre jártunk de, persze egyszer se nyertünk de, ez minket nem zavart mert, élveztünk, hogy együtt lehetünk.Egy évig voltunk barátok mert, Majuko bezárta a tánc iskolát és elköltözött a lányával és már nem találkoztam Gumival és Lukával.

     Pár hónap múlva a nagyival mentem haza az oviból amikor ráléptem egy szórólapra ami a cipőmre ragadt de, hiába ráztam a lábam nem akart lejönni. A nagyi látta , hogy mit csinálok szóval segített mert, látta , hogy már a sírás kerülget. Leszedte a talpamról és ide adta nekem és mikor megláttam nem hittem a szememnek. 

Prológus

Zene...
Vajon kinek mit jelent ez a szó?
Engem a papám tanított meg a zene szeretetére. Ő mindig azt, mondta ha szomorú vagyok csak énekeljek el egy dalt és jobb kedvem lesz,  egy darabig működöt de, minden megváltozott mikor a papám meghalt.
A mama tudta hogy, ha egy katonához megy hozzá egyszer szembe kell néznie azzal hogy, talán soha többé nem láthatja de, nem törődött ezzel mert, szerelmes volt, és mikor én is megszülettem nem is gondolt erre többé. A halála után nem énekeltem többé egy dalt se.
Egy évvel később a mama beíratott egy tánc iskolába az elején nem akartam járni de, később  rájöttem és a tanárom is hogy, tehetséges vagyok.Ez egy új kezdett volt, számomra mert barátokra leltem.
Az általános iskolában az ének tanárom felfigyelt rám bár kicsit nehéz volt, még énekelnem de, belejöttem és az egyik barátommal énekeltem utána de, egy idő után elköltözött.
Mikor elkezdtem a gimit ismét egyedül maradtam.Minden barátom másik városba ment suliba.
Pár év múlva ismét találkoztam az összes barátommal és utána soha többé nem maradtam egyedül bár, még mindig volt, egy tátongó lyuk a szívemben...

            Ha szeretitek a zenét vagy szeretek táncolni hallgassátok az én történetem.